Vietnám számunkra is egy ismeretlen ország volt, de nem csalódtunk benne. A túra során a fő szempont az igazi Vietnám megismerése volt a cél és nem a turisták igényeinek kiépített részek megismerése. Első és második napunk a repüléssel telt el ami elég unalmas volt, de a cél szentesíti az eszközt és mindenki izgatottan várta a megérkezést. A repülő megérkezése után simán ment a határátlépés és a vízumellenőrzés, igy hamar kijutottunk a reptérről majd csomagok átvétele után megkerestük a transzfer buszunkat és irány Hanoi. A szállásra tartva belekóstoltunk a Hanoi közlekedésbe. Elszőr mindenki csak némán figyelt, majd ahogy a szállásunk közelébe értünk hirtelen mindenki felordított AZTA KU..A. Mintha Hanoi összes lakosa kijött volna az utcára robogóval és mind ugyan abban a kereszteződésben szeretett volna átmenni ugyan abban az időben. Mindenki dudál, villog szembe megy. Közlekedési lámpa nem nagyon volt csak elvétve, de annak is mindegy volt milyen színe van. Mindenki ment a maga útján, kerülgették egymást 2 sávban annyian mentek amennyien elfértek. Busz és még 6 motoros egymás mellett a szemben jövőket is leszorítva. Arról nem beszélve hogy rengetegen közben még telefont is használtak. Első látásra mindenki úgy gondolta hogy elég kemény lesz ez a motorozás. A szállásra érve elfoglaltuk a szobáinkat, majd egy kiadós zuhanyzás után bementünk a Hanoi esti forgatagába. Először az életünkért küzdöttünk hogy átjussunk az út másik oldalára. Érzékeink kiélesedtek, hallásunk is egyre jobb lett és kiderült hogy 2 szemmel tudunk 6 fele is figyelni. 1-2 óra elteltével már elég rutinosan át tudtunk menni az út másik oldalára beleolvadva a Hanoi zűrzavaros forgalomba. Első esténket így hamar el is ment. Másnapra szerveztünk egy egész napos buszos kirándulást ahol elvittek minket Hanoi pár nevezetességéhez és ismét csak pislogtunk a forgalom láttán. Ezek sosem pihennek, nem dolgozik senki? Mindenki megint az utcán össze-vissza. A városnézés után elsétáltunk a híres Train street-re hol a házak között zakatol a vonat. A vonat érkezéséig volt még bőven időnk ezért addig elmentünk megvacsorázni. Az utcákban mindenhol éttermek, különböző boltok sokasága sorakozott. Az éttermek nagy részének nem is volt kialakított belső része csak az utcán voltak lerakva a székek és az asztalok de mindenki jóízűen falatozott. Egy pillantást vetettünk az úgynevezett kifőzdék konyha részére és megint kijött belőlünk a csodálkozás két szava: AZTA KU..A. Na itt éhendöglés lesz a javából!!!! Mivel mindenki nagyon éhes volt már kerestünk egy hangulatos kis éttermet belső leülési lehetőséggel. Mindenki kikérte a magának talán megfelelő ételt az étlapról és itt volt az első meglepetés mindenkinek. Finom a vacsora! Megelégedetten elfogyasztottunk a vacsoránkat majd visszamentünk megnézni a vonatot. Leültünk egy helyi kávézóban közvetlenül a sínek mellett. Sokat hallottunk már a tojásos kávéról, de elképelésünk sem volt az ízéről. Helyenként eltér az elkészítési módja, de 2 db tojás sárgáját habosra kevernek sűrített tejjel és némi pici alkohollal amit az előre lefőtt kávé tetejére öntenek.. Ismét egy kellemes csalódás ért minket mivel a kávé valami elmondhatatlanul finom volt. Ezek után egész úton szinte csak ezt ittunk. Kávé szürcsölés közben megérkezett a vonat is. Előszőr csak a kávézó tulajdonosai kapkodták be a sínekre kirakott asztalokat és székeket majd ezután a sok turistát próbálták leterelni a sínekről. A vonat nem ment gyorsan és folyamatosan dudált nehogy valaki véletlenül elé lépjen. Helyünk nem volt sok kb: 80 cm a vonat és a ház fala között ahova bepréseltük magunkat. A vonat elhaladta után az árusok visszapakoltak a sínekre és folytatódott az éjszakai élet. Este 10 óra tájékán vissza mentünk a szállásunkra és nyugovóra tértünk, hiszen holnap lesz az igazi kaland.
