Eljött a nagy nap reggel bepakoltunk a kisérő autónkba és elmentünk átvenni a motorokat. Miközben a taxiban ültünk és bámultuk a reggeli forgalmat percenként hagyta el a szánkat az AZTA KU..A kifejezés amit mindent elárult a reggeli állapotunkról. Megérkeztünk a motorokhoz mindenki választott magának egyet a CB500X motorok közül. A motorok ránézésre jó állapotban voltak kisebb nagyobb hibákkal. A vietnámi műszaki igényeket nem kell összehasonlítani az európaival mivel eléggé eltérnek. Pl: valamelyik motoron elöl bütykös gumi volt hátul pedig a sima túra gumi és a másikon pont fordítva, A gumi nyomásról már nem is beszélve ami 2 és 4 BAR között voltak. Volt még elsőre pár dolog ami nem volt egyszerű megszokni, de lényegében fék, motorblokk világítás stb.. rendben volt a motorokon. Beöltöztünk és felsorakoztunk az út szélén libasorban. Mély lélegzet és indulás. Folyamatosan ismételtük magunkba, duda, villogás, 6 szem, nem áll meg csak lassít. És bas..ki működik. Megyünk a forgalommal, nem akar nekünk jönni senki, mindenki jól halad. Igaz nagyon kitűntük a ruházatunkkal és a sisakjainkkal. Itt nincsenek nagyobb motorok, nincsenek beöltözve sem. Szerintünk felismertek mindenkit hogy nem idevalósi ez a csapat és inkább elkerülnek minket. Azért a Hanoi belvárosi közlekedést nem vállaltuk be, ezért észak felé kerültük meg a város forgatagát. Úgy döntöttünk hogy egyenesen Viet Tri városába a szállásra motorozunk, de idő közben annyira felbátorodott mindenki, hogy a városban tettünk egy kis kitérőt a Khu Di Tích Đền Hùng 
templomhoz. A templom nagy területen fekszik így a kaputól a templom első lépcsőjéhez elektromos autóval vittek el minket, majd nekilódultunk az 500 lépcsőfoknak. Ami elsőre nem is tűnt olyan soknak de a 100.-k lépcső után már kezdtük átgondolni az életünket hogy nem ártana egy kicsit javítani a fizikumunkon, A templom csodálatos látvány volt a képgalériában találtok róla képeket. Ez a kis séta kb. 2 órát vett igénybe majd amikor visszatértünk a motorokhoz akkor vettük észre hogy sajnos az egyik motoron defektes a hátsó kerék. Mivel mér nem volt sok hátra az aznapi távból, így Csuk a kisérőnk elment és megjavítatta a gumit, a többiekkel pedig elmentünk szállásunkra. A szállás nagyon modern hotel volt maximálisan meg voltunk vele elégedve bár nem ez az igazi Vietnám arculata. Mivel Viet Tri város kisérőnk Csuk szülővárosa így szeretett volna megvendégelni minket egy különleges vietnámi vacsorával egy helyi étteremben. Azt tudni kell hogy a vietnámiak mindent megesznek ami mozog ezért folyamatosan azzal viccelődtünk hogy a kutya húst szívesen kipróbálnánk. És Bas..ki komolyan vetteeeee. Az este folyamán volt sült kutya és valami pörkölt szerűnek is elkészítve, valamint valami szárnyas is de nem tudtuk beazonosítani hogy mi lehetett. A többi étel normális sertés , marha, csirke hús volt. Gondolom a kutya húsra lennétek inkább kíváncsiak. Hát kijelenthetem Buksi nem finom és valószínű a kutyámra ezek után sem kajaként fogok tekinteni. Szagra elég büdös volt hát az ízét pedig le sem tudom írni. A vállalkozó kedvűeket azért nem akarom elriasztani sem mert egyszer mindent ki lehet próbálni. A szárnyas valami viszont elnyerte tetszésemet. Grillezve volt igaz a fejével lábával mindennel együtt. Vietnámban a nem turista részeken, nem pocsékolnak és minden részét megeszik az állatoknak. A csirkét pl. apróbb darabokra vágva sütik meg beleértve a fejét és a lábát is. Ami kicsit furcsa volt hogy a csirke lábát kicsontozzák. Vacsora után visszatértünk a szállásunkra és pihenőre vonultunk hiszen még ez csak az első nap volt motoros túránkból. 
Másnap irány Vietnám hegyei. Rengeteg rizsföld és banán ültetvény. Időjárás nekünk kedvezett és a túra teljes időszaka alatt nem kaptunk esőt, viszont párát és rossz látási viszonyokat igen. A lentebb fekvő területeken szép időnk volt de a feljebb lévő hágóutakon sokszor felhős, és a látási viszonyok is elég rosszak voltak. Ahogy észak felé haladtunk egyre szebb lett a táj, egyre magasabbak a hegyek és egyre jobban találkoztunk az igazi Vietnám arculatával. Az emberek nagyon kedvesek voltak mindenhol némely területeken még külföldit sem láttak. Következő szállásunkon 2 estét töltöttünk úgynevezett Home Stay-ben. A szállás a hegyoldalban helyezkedett el kb 30-40 szobával rendelkezett. 
Sajnos a kilátást csak a második nap tudtuk megcsodálni a felhős idő miatt. A második nap elmentünk a Laos-i határhoz közel egy 240 km-es kört. Volt ebben a napban is minden. Ebéd egy helyi kifőzdében, 
kompozás egy lélekvesztővel amit nekünk kellett vízre segíteni mert a súlytól megült a parton, és persze rengeteg látnivaló jó minőségű utakkal tarkítva, 
Tovább folytattuk utunkat észak felé. Ezen a napon terven volt Sapa és a Fansipan ami dél kelet Ázsia legmagasabb hegycsúcsa 3143 méter magasan. Motorral 1500 méterig lehetett felmenni ahol a parkolóban hagytuk a motorokat és kabinos felvonóval mentünk fel a csúcsig. Fent ha az időjárás engedi gyönyörű kilátásban lehet részünk. Mi ebből csak részleteket láttunk a felhők miatt. Fent ismét meg kell küzdeni rengeteg lépcsőfokkal hogy elérjük a csúcsot de nem adtuk fel. Fansipan Vietnam egyik legnevezetesebb helye erről itt többet olvashattok. Tovább folytattuk utunkat Ha Giang városába. A város felé haladva keresztül haladtunk rengetek falun és kisebb városon rengeteg piaccal tarkítva ahol a helyi árusok kínálták portákájukat, Mi is kedvet kaptunk egy pár banáncsokor vásárlásához. Ha Giang loop és a Ma Pi Leng pass-t a világ 10 legveszélyesebb útjai közé sorolják bár ez nekünk nem így tűnt, Az út jó minőségű viszont tele turistával akik robogóval szelik az utakat nulla motoros rutinnak. Ezért jópáran sofőrt is bérelnek a motorokhoz így legalább még érdekesebb számukra egy 150 ccm motoron az utazás.
Irány a Kínai határon lévő Thác Bản Giốc vízeséshez ami pontosan a Kínai határ mentén fekszik. Ez a természeti csoda sok turistát vonz a környékre. A környék falvaiban rengeteg kovács műhely van ahol különböző késeket és egyéb szerszámokat kovácsolnak és lehet is vásárolni. Délben megálltunk egy étteremben ebédelni ahol nagy meglepetésünkre füstölt sonkát is kaptunk enyhén átsütve. Mivel már nagyon ki voltunk éhezve egy kis európai kajára igy vettünk is a tulajdonostól reggelire valónak 1 kg sonkát. Íze egy kicsit eltért a mienktől mivel más fajta fával füstölik, de megérte az érzés miatt. Mondanom sem kell hogy reggelinél nagyon gyorsan el is fogyott. Éjszakai pihenést követően utunkat Ba Be városkához folytattuk. Most már azért eléggé elfáradt mindenki. A rengeteg élményt és látnivalót még az agyunk fel sem tudta dolgozni de mindenki vidám, és jó látni az arcukon a mosolyt. Másnap hajókáztunk 1 órát a Ba Be tavon még versenyeztünk is egy kicsit a két hajóval. Elérkeztünk utolsó motoros napunkhoz, irány vissza Hanoi. Az Vietnám északi részen nincs olyan nagy forgalom mint Hanoi-ban ezt szinte el is feledtük a hegyek kanyargós útjain. Aztán ahogy közeledtünk a nagyvároshoz ismét előjött az ” azta ku..va ” érzés, de sikeresen beértünk a raktárba ahonnan a motorokat kaptuk. Minden rendben ment a leadásnál és nagyon boldog volt a tulajdonos hogy ennyire tetszett Vietnám. Bepakoltunk a kocsiba és a szállásunkra mentünk Hanoi belvárosába. Mivel letettük a motorokat és már nem is vezet senki belevetettük magunkat egy kocsmajáratba, majd valamikor hajnalban visszatértünk megpihenni hiszen reggel jön értünk a külön buszunk amivel elmegyünk Cat Ba szigetére és 4 napot kirándulással fogunk tölteni a Ha Long öbölben. Folyt köv……
