Élménybeszámoló Korzika 2019-es motoros túráról
Mint minden évben, most is én szerveztem a nyári túrát. A helyszín kiválasztása rám volt bízva. 2019-ben Korzikára esett a választásom. Indulás Magyarországról -Velence – Genova – Bastia – Bonifacio – Bastia – Villach – Magyarország. Velencéig autópályán mentünk. Igazából nem volt érdekes ez a szakasz, itt az volt a célunk, hogy időt spóroljunk, hogy minél több időt tölthessünk majd Korzikán. Velencében már egy jól bevált kempingben szálltunk meg (Camping Jolly in town). Ez egy kis bódéváros, ami ár-érték arányban teljesen megfelelő volt nekünk. A kempingből busz megy Velencébe, amit ki is használtunk egy kis városnézésre. Velencébe bementünk az eredeti olasz-kínai pizzázóba, ahol gondoltunk iszunk egy sört is. A felszolgáló kérdése az volt, hogy mekkora korsóval kérünk, amikor mutattuk neki, hogy a legnagyobbat, kihozott a raktárból egy létrát majd mutatott egy „kicsit” a pult mögötti legfelső polcon. Megérkezett a pizza is, majd nemsokára a pincérlány is, kb. egy másfél literes korsóval a kezében, és még elnézést is kért, hogy sajnos ez a legnagyobb korsójuk. Megettük a pizzát, és zárásként egy újabb korsó sör következett. Gyors városnézés, közben 20 percenként a WC-k keresése. Legvégül a WC-k használata többe került, mint maga a sör, amit megittunk. Reggel 9-kor csomagolás és irány Genova. Az egyik motorosunk kicsit félős, így Genovában a hajón nem is jött ki megnézni az elénk táruló látványt, mikor kihajóztunk a kikötőből. A hajó éjszaka ment, és aránylag elfogadható árban is volt kabinnal együtt. Igaz rengetegen kempingeztek, készültek felfújható matraccal, vagy besátraztak a lépcső alá vagy a fedélzetre. Mi ezen csak mosolyogtunk, hiszen ebben már van rutinunk egy előző túra kapcsán, így mi inkább a kabint választottuk. Reggel 7-kor érkeztünk meg Bastia városába, és igazán csak most kezdődött a felfedező túra.
Korzikai túra: A megérkezés
A hajó reggel 8-kor kötött ki Bastiaban. Mi már korán felkeltünk, összecsomagoltunk és már alig vártuk, hogy felpattanjunk a gépekre. Bastiatól keresztül vágtunk mindenen, egészen Calvi irányába, onnan pedig dél felé a tengerparti úton. A látvány lélegzetelállító. Igazából nem tudtuk eldönteni, hogy a kanyarokat élvezzük vagy a látványt. Utazás előtt tájékozódtunk, mire is kell figyelni Korzikán. Első: a kommunikáció csak francia nyelven, az angolt nem beszélik. A második: itt szabadtartásban vannak a háziállatok, pontosabban a sertések. Így simán ott feküdhetnek az út közepén vagy bárhol amerre járunk. Meg is jegyezte az egyik barátom, hogy mindenki írt a malacokról, de mi egyet sem láttunk. És végül: Népi sportjuk a helységnévtábla lövészet, de mi egyéb szétlőtt táblákkal is találkoztunk. Aznap körülbelül 170 kilométert tettünk meg, a táj pedig 50 kilométerenként változott. Hol vörösek a sziklák, hol élesek, hol gömbölyűek, hol fásabb a táj vagy a kaktuszok vannak épp túlsúlyban. Szerencsére a lányomnak nagyon tetszett az út, hozzáteszem, először ült motoron. A szállásunk egy kicsi faluban volt, ami mindössze néhány házból állt. A helyi kocsmában próbáltam sört kérni, illetve 2 capuccinót, nem sok sikerrel. Úgy néztek rám mintha a Galapagos-szigeteken csicseregtem volna a flamingóknak. Rögtön felugrott a kis barátom és segítségemre kelt. Ő semmilyen nyelven nem beszél, csak magyarul, de tökéletes activityben. A sör sikerült, a cappucino nem. Két nappal később kiderült, hogy ők nem ismerik se ezt a cappucino se a café latte kifejezéseket, náluk Café’olé- nak hívják. Végül is legurítottunk pár sört, ha már azt sikeresen tudtuk kérni, aztán elcsomagoltuk magunkat másnapra, hiszen van még 5 egész napunk motorozni és felfedezni Korzikát.
A csapattal elindultunk reggel Bonifacio-hoz közeli városba a szállásunkra, ahol 3 éjszakát töltöttünk. Egy nap pihenéssel és strandolással, a többi nap bejártunk a környéket. Szerintem a képek magukért beszélnek.